Oktatóink

Csapatunk

Kristóf Letícia, Szabó-Czimbalmos Magdolna, Pálmai Zoltán, Patkó Csilla, Simon Mária

Pálmai Zoltán
iskolavezető

1995-ben kezdtem el kutyázni. Már az első hónapokban éreztem, hogy a kutyakiképzés, tanítás közel fog állni hozzám. Mindjárt az első kutyámmal Dokival munkaversenyekre kezdtem járni és nagyon megtetszett. Azóta folyamatosan kutyakiképzéssel és neveléssel foglalkozom. 2010 óta a Bogáncs Kutyaiskola vezetője vagyok és nagyon sok tapasztalatot szereztem ez idő alatt is, és szeretném még tovább fejleszteni tudásomat.

  • kutyamegőrzés
  • háznál oktatás

Simon Mária
segéd

2008-ban kezdem aktívan kutyázni. Akkoriban még csak a kutyakiállítások szerelmese voltam.
2010.06.19.-én az akkor 6 hónapos Amerikai Bulldog szukámmal beiratkoztam az Esztergomi Bogáncs kutyaiskolába.
Két évvel később egy barátnőm biztatására elkezdtem segédelni tanulni. Majd 2014-ben a Segédvizsga és Versenyen sikeres “C” kategóriás segédvizsgát tettem és a számomra megtisztelő második helyet értem el a versenyen.
2010-től két évig tanulóként ízlelgettem a kutyás életet, később már segítőként, végül oktatóként veszek rész az iskola életében.

Szabó Czimbalmos Magdolna
oktató

2010-ben kezdtem kutyázni az akkor 2 éves golden retrieveremmel Kenzoval. Kissé bizonytalanul és tapasztalatlanul indultunk, de hamar ráéreztünk a lényegre. Kenzoval két vizsgát tettünk le. Majd agilityzni kezdtünk, amit a mai napig nagy lelkesedéssel űzünk. 2013-ban került hozzám Luna, Ő egy border collie, akivel már komolyabb terveim vannak. A tudásomat és tapasztalataimat folyamatosan bővítem. A Bogáncs Kutyaiskolában rengeteg barátra találtam és sok tudást szereztem. Ha te is szeretnél egy jó csapatba tartozni, gyere a kutyasuliba!

Patkó Csilla
oktató

Mióta az eszemet tudom, azóta csak kiskutyáért könyörögtem szüleimtől. Minden ünnepre -születésnap, névnap, karácsony – csak egy kutya volt a kívánságom. 
Mivel nem kaptam meg, ezért 12 éves koromban szereztem magamnak egyet. A kis szuka kutyát – mivel Sándor napján vittem haza – Sanyinak neveztük el. Vele kezdtem járni az esztergomi kutyaiskolába, mert nem igazán tudtam kezelni. Már akkor nagyon megtetszett a kutyás sport, a munkakutyázás, tátott szájjal néztem, ahogy a kutyák dolgoznak a pályán. Azóta nagyon nagy vágyam, hogy az én kutyám is tudjon „ilyet”. Sanyi kutyám nem volt alkalmas erre, ezért a második kutyámat Tengót – aki egy németjuhász volt – már kifejezetten erre a célra vásároltam. Sportkutya sajnos belőle sem lett, de Őt egy nagyon engedelmes, szófogadó kutyává neveltem, aki 14 éves koráig családi kutyaként élt velünk. Azon felbuzdulva, hogy Tengó milyen jó kutya lett – ezek után mit nekem egy terrier – következő kutyám egy Parson Russell Terrier (Jack) lett, akibe igencsak beletört a bicskám. Elvégeztem több tanfolyamot – kutyás és kiképzői tanfolyamot -, hogy megtudjam, hogy mit rontottam el nála, hogy megértsem a viselkedését, mit miért csinál. Terriernek mindig terrier marad, de úgy gondolom, hogy sikerült egy jól együtt élhető kiskutyát faragnom belőle. Vele kezdtem el agilityzni, nagyon sok versenyen indultunk már, sok versenyen eredményesen is szerepeltünk és tesszük ezt a mostanáig illetve remélem, hogy még egy jó ideig. Az Ő szintjén sportkutyázunk is, egy-két verseny, vizsga még előttünk van.
A rég dédelgetett álmomat – egy igazi sportkutya – remélem a fiatal belga juhászommal (Niki) sikerül megvalósítanom itt a Bogáncs Kutyaiskolában, ahol – kisebb kihagyással – elejétől fogva csapattag vagyok. Emellett egy jó ideje kiképzőként, segítőként is kiveszem a részem a munkából, itt kiélhetem a kutyázás iránti szenvedélyem.

Kristóf Letícia
oktató

Kezdetben az esztergomi Bogáncs Kutyaotthon önkéntese voltam 5 éven keresztül. Az ottani kutyákkal kezdtem kijárni az Esztergomi Bogáncs Kutyaiskolába. Elsősorban azért, hogy az alapokat megtanulva könnyebben lehessen gazdát találni számukra. Ebből a hobbimból később szenvedély lett és mivel az ottani oktatók felfigyeltek rám, ezért ma már oktatóként vagyok ott és ennek a lelkes és remek csapatnak vagyok a tagja.